Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

,,Ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.” (Lukács 4:40)

Arról az erőről, ami a kézrátételben van, akkor szereztem tapasztalatot, amikor kórházban voltam. A sorozatos vizsgálatok alatt orvosaim szabálytalan szívverést fedeztek fel. Ez végül is operációhoz vezetett. A gyógyulás ideje alatt valahányszor ápolóim közül valaki rám tette kezét, valami különös megnyugtató, szinte gyógyító hatást éreztem.

Az első „kézrátételt” akkor kaptam, amikor az orvos ütést mért a mellkasomra, hogy a szív működését megindítsa. Utána gyöngéden megfogta csuklómat és tudtomra adta, hogy szívműködést szabályozó szerkezetre van szükségem. Majd egy másik orvos fogta meg a kezemet. így kísért az intenzív kezelést igénylők osztályára. Ott ápolónők szorongatták, bíztatgatva, kezemet. Mikor feleségem és fiam jöttek meglátogatni, az érintések folytatódtak. Átöleltek, megcsókoltak. Lelkipásztorom imádkozás közben tartotta kezemet.

Á gyógyító érintés folytatódott lábadozásom ideje alatt is. Orvosok, ápolónők, látogatók érintésükkel tettek bizonyságot, hogy velem éreznek.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, készek vagyunk arra, hogy mi is eszközök legyünk Megváltónk számára, amikor szenvedő embertársainkkal kezet szorítunk. Ámen.

— Eszközök lehetünk Isten kezében a mások gyógyulásában. —

Burcham Rikhárd (Illinois)

SZERDA, JANUÁR 15. —Olvassuk: Lukács 4:38-44.

17