Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

„Jertek menjünk fel az Úr hegyére... hogy megtanít­son minket az Ö utaira.” (Ézsaiás 2:3) Ez a karácsony is elmúlt az arra való lázas készülő­déssel, felemelő istentiszteleteivel, hangulatos zenéjével és énekeivel, jókívánságaival, ajándékaival és örömei­vel. A karácsonyfadíszeket leszedjük és eltesszük a kö­vetkező karácsonyra. De oly sokszor karácsony lelküle­tűt, kedvességét, örömét és jóakaratát is eltesszük a dí­szekkel együtt. Karácsonnyal mi valahogy úgy vagyunk, mint a három tanítvány lehetett, akik tanúi voltak Urunk színeváltozá­sának. Le kellett szállniok a csoda hegyéről és lent nagy sokaság várta őket problémákkal, kérdésekkel, bajokkal, az életnek tovább kellett mennie, mint azelőtt, de Volt egy nagy különbség. Ezek a tanítványok mélyebb megis­meréshez, új erőhöz és megújult elhatározáshoz jutot­tak. Nem hiába hív az Ige minket is az Úr hegyére — mely számunkra a Golgotha, — és aki ott jár és meglát­ja a kereszten értünk meghaló Megváltót, az kimondha­tatlan áldásokkal fogja járni élete útját. Karácsony azért volt, hogy ez a csoda velünk is megtör­ténjen: hogy új lelkesedést, erőt és odaszánt életet kap­junk, arra emlékezve, hogy Isten Fia földre szállt, közöt­tünk járt, jót cselekedve és hirdetve Isten megbocsátó szeretetét: halálra adatott s üdvösséget szerzett az ő keresztjén. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, add, hogy mindig emlé­kezzünk arra, amit Krisztus születése jelent nekünk: hogy Te mindig velünk vagy a mi mindennapi örömeink­ben és bánatainkban. Ámen. — Krisztus azért jött, hogy velünk legyen az év minden napján. — Emma W. Churchill (California) CSÜTÖRTÖK, JANUAR 9. — Olvassuk: Máté 17:1-21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom