Csendes Percek, 1986 (34. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 7. — Olvassuk: 1.Péter 4:8-11.

„Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1.Péter 4:10)

Az újságok minden hírt szenzációs tálalásban tárnak olvasóik elé. Ezeket rendszerint elolvassák az emberek és elfelejtik. Néhányra azonban én emlékszem, s ezek között a legszívbemarkolóbb volt az, amit 1983 karácsonya körül olvastam: „Szülők kegyelmet eszközöltek ki a részeg sofőrnek, aki halálra gázolta fiúkat.” A cikkből kiderült, hogy a gyászoló szülők arra kérték a bírót, hogy fiúk elgázolóját börtönbüntetés helyett ítélje a közösség számára végzendő munkára. A szülők írásos kérelmében többek között ez állt: „Mi, elhunyt fiúnk szülei a keresztyén megbocsátásra tanítottuk őt és testvéreit... Reméljük, hogy a vádlott megérti ezt és szívében őszinte bűnbánat ébred és a végén jó emberré válik.”

Bárcsak mi is jobb emberekké lehetnénk. A karácsony üzenete arra tanít minket, hogy Jézus mint világosság jött erre a világra s ő képes meglátni minket életünk sötét völgyeiben is. Krisztus keresztje arra biztosíték, hogy mi bűneink bocsánatát remélhetjük és kaphatjuk. A keresztyén ember Krisztus bűnbocsánatával élő ember, aki ezért kész és képes megbocsátani vétkeket.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenünk! Bocsásd meg nekünk, hogy oly sokszor nem tudjuk akaratodat teljesíteni. Köszönjük Néked, hogy a Te szereteted és erőd meg tud szabadítani minket — gyermekeidet saját akaratunktól. Ámen.

— Jézus vállalta a keresztet értem — és másokért is. Lehet, hogy nehéz bűnbocsánatot adni, — de gondold meg — ez az Isten akarata. — Orpha Vincent (Minnesota)

9