Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)

1985-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 4. — Olvassuk: Jakab 2:5-18.

„Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal: mert ez a törvény és a próféták.” (Máté 7:12)

Az utolsó kilenc hónapban önkéntes munkát vállaltam egy az utcagyerekek számára létesített „Krízis Központban” Torontóban. Miután egy középosztálybeli családban minden kényelem között nőttem fel, úgy éreztem, ideje, hogy valamit én is tegyek másokért.

Egyik este, kb. egy hónappal ezelőtt egy fiatalember jött hozzám, aki nem tudott írni. Arra kért, hogy írjam meg neki a kérvényét. Munkáért folyamodott. Boldogan teljesítettem kérését. Szívem örömmel telt meg, mialatt tollba mondta mindazt, amit ki akart fejezni a munka elnyerése érdekében. Azon az estén, miután a kérvény írását befejeztük úgy éreztem, hogy különös kiváltság volt a számomra az, hogy ennek a fiatalembernek segítségére lehettem az újra kezdésben.

Az Úr Jézus érintette meg lelkét és ez valósággal újjá teremtette. Milyen boldogság volt számomra érezni, hogy az Úr felhasználta szolgálatomat.

Jézus arra tanít, hogy segítsünk egymáson. Isten elvárja azoktól, akiknek sok áldást adott, hogy ők is adjanak, mégpedig nem is méricskélve a törvény szerint, hanem áldozatosan.

IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk! Te annyit adtál nekünk, megfogadjuk, hogy segíteni fogunk a rászorultakon, enni adunk az éhezőknek és szeretni fogjuk azokat, akiket senki sem szeret. Ámen.

— Jézus szeretete segít azoknak, akik nem tudnak magukon segíteni. —

Randall Kristóf (Ontario, Kanada)

f?