Csendes Percek, 1985 (33. évfolyam, 2-6. szám)
1985-03-01 / 2. szám
„És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és... visszatére Egyiptom földjére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vévé Mózes.” (II. Mózes 4:20) Isten megjelent Mózesnek a csipkebokorban és elhívta őt, hogy szabadítsa meg népét az egyiptomi szolgaságból. Nagyon gyengének és erőtlennek érezte Mózes magát erre a feladatra és igencsak vonakodott tőle. Meg tudjuk érteni őt. De bármilyen volt is érzése — egy dolog volt a fontos, az, hogy Mózes engedelmeskedett az Úrnak — és elindult! Azok, akik elégtelennek érzik magukat az Istentől rendelt feladatra ebből a történetből erőt meríthetnek. Nekünk sincs semmink — mint Mózesnek — csak a hitünk Isten ígéretében, hogy velünk lesz és megsegít még az emberileg lehetetlennek látszó feladatok végrehajtásában is. Mózes az Istentől kapott vesszőt tartotta kezében és ment előre — félelmét, kétségeit legyőzve. Nekünk a kereszt jele adatott. Nagy Konstantin császárról beszélik, hogy egy döntő csata előtt látomásban megjelent előtte a kereszt jele és ezt a mondatot hallotta: „Hoc signum vinces!” — „E jelben győzni fogsz!” Hitt, elindult és győzött! Nem sokunknak adatott olyan nagy feladat, mint Mózesnek, hogy legyen népe szabadítója. De Isten sok más ügyben használhat bennünket. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, sokszor megmutattad hatalmadat, amikor mi kicsinyhitüek voltunk. Köszönjük közelségedet, amikor bajban vagyunk. Hisszük, hogy akaratod meglesz égen és a földön is! Ámen. — Isten soha nem hagy el, ha feladatot bíz reád. — Marie Ratzlaff (Nebraska) SZOMBAT, MÁRCIUS 16. — Olvassuk: I. Mózes 4:1-20 18
