Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 15. — Olvassuk: Ján.l5:l-8.

„Legyen bizalmad az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére ne támaszkodjál. Ha minden utadban felismered őt, akkor utaidat ő igazgatja majd.” (Péld.3:5-6)

Amikor a kislányom járni tanult, ott sétáltam mögötte, tartva a két mutatóujjamat, nehogy elessen. így biztonságban érezhette magát, bárhová mehetett, s tudta, hogy rögtön elkapom, ha bajba jut. néha már-már annyira biztonságban érezte magát, hogy teljesen elfelejtkezett rólam, egészen addig, amíg csak el nem vesztette az egyensúlyát.

A zsidókhoz írt levél szerzője szerint a zsidókeresztyének gyermekekként viselkedtek olyan helyzetekben, amikor felnőtt módjára kellett volna megállniok. Ahelyett, hogy Isten vezetését keresnénk, vagy követnénk, mi akarjuk megmondani Istennek, hogy szerintünk mi a legjobb. Elindulunk a magunk útján, s elvárjuk Istentől, hogy segítsen, ha bajba kerülünk. Mindegy, hogy gyerek, vagy felnőtt, a lelkileg éretlen ember úgy próbálja meg az érettség látszatát kelteni, hogy mindenkitől függetlenül akar cselekedni. Hamis utakon jár, aki keresztyén ember létére így érvel: — Én már mindent megtettem, most Istenen a sor, hogy megmutassa! Jézus azt mondja, hogy minden szükségünkben Istentől várjuk a megoldást: „Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, aképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok,... mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy lelkileg is felnőtt emberré válhassak, aki mindenben a Te akaratodat keresi. Taníts meg arra, hogy ezt tudjam mondani: — A Te segítségeddel mindent megtehetek, Uram. Ámen.

— Minden jócselekedetre képes vagyok a Jézus Krisztusban. — 17 Diana D. Osborne (Virginia)