Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Ha tudjátok ezeket (a szolgálatról), boldogok lesztek,

ha így cselekesztek.” (János 13:17)

Keresztyén vagyok, de nem vagyok mindig boldog. Boldogságot időnként tapasztalok, — jön, aztán megint elmegy. A boldogságra sokszor úgy gondoltam, mint a fájdalom és szenvedés ellentétjére.

Aztán mennyire meglepett egyszer egy nagycsütörtök esti istentiszteleten a boldogságról szóló ige. Úgy képzeltem, hogy Jézus elfogatása emlékén ünnepélyes istentiszteletet kell tartani, amin nincs helye az örömnek. Hát nem a küszöbön álló megfeszítésére kell-e akkor gondolni? De az írás szerint, miután Jézus megmosta tanítványai lábát, így szolt: „Példát adtam nektek a szolgálatról. Ha tudjátok ezeket és szolgáltok, boldogok lesztek.”

A „boldog” szót lehet „áldott”-nak is fordítani. A hegyi beszédében is Jézus ezt a szót használta. Azt mondta, hogy boldogok, áldottak a szegények, az éhezők, a sírók, a békét teremtők, az igazságért üldözöttek.

Itt látszólagos ellenmondással állunk szemben: Akik boldogok, azok készek a szenvedésre; akik boldogok, azok szolgálnak. Hihetetlen. Jézus a tanítványainak lába megmosásával ezt a „boldog szolgaságot” mutatta be.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, gyengeségünkben erősíts minket. Szomorúságunkban áldj meg. Másoknak szolgálás útján add nekünk a te békességedet. Ámen.

— Isten szolgálatában találhatunk igazi boldogságot.

Philip Amerson (Indiana)

KEDD, MÁJUS 1. — Olv.: Ján. 13:12-17; Luk. 6:20-26

3