Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 24. — Olvassuk: Ján. 3:10-15 „Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” (Ján.3:14) Kirándulásra indultunk egy kénes forráshoz vezetővel az oldalunkon. Mikor visszatérőben felértünk egy domboldalra, a vezető nem jött tovább velünk. Mutatott valami itt-ott már tövisekkel, bozóttal benőtt ösvényt, és azt mondta: A dombtetőn van egy jól látható fa, azon legyen a szemünk mindig, akkor nem tévedünk el. Az említett fa valóban jó szolgálatot tett, biztonságban hazaértünk.

Mi keresztyének az élet fel- és le- nehéz útjain járunk. Vezetőül Urunk adta az Ő Szentlelkét, ki arra tanít, hogy szemünk legyen mindig a keresztre irányítva, így tudjuk az utat hazafelé. Próbák, kísértések, bajok jönnek utunkba, de a Szentlélek vígasztal, erősít, és velünk marad. Mai Igénk valószínűleg Jézus zárószava volt Nikodémushoz. Szabadító, újjászülő hatalmát akarta utoljára is láttatni Nikodémussal, mert a bűnös óember nem örökölheti Isten országát. Mózest említi az Ige, aki szabadítója volt azoknak, akik hittek szavában és felnéztek a felemelt rézkígyóra. A póznára felemelt rézkígyó Krisztus Urunk megfeszítésének jelképe. De a felemeltetésben az örök dicsőség trónjára való emelés is benne van. A rézkígyóra való felnézés pedig a hit jelképe, mely legszorosabb kapcsolatba hoz a kegyelmes Megváltóval. Azért az Isteni parancs ma is ez: Nézz Jézusra és élsz!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, hadd intsen a Te szavad: a léleknek, mely vétkezik, meg kell halnia; a bűn zsoldja a halál. Nézzünk azért hittel Szabadítónkra. Ámen.

— A bűn olyan, mint a vipera-méreg: gyorsan terjed, gyorsan hat, fájdalmas és halálos. —

F.M. Desai (India)

57