Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

„Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki be­szédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.” (Jakab 3:2) Egy barátom tréfásan megjegyezte: „Egyszer elkövet­tem egy hibát. Tudniillik azt gondoltam, hogy tévedtem — aztán rájöttem, hogy mégis igazam volt.” Persze ezt is lehet: viccelni a bűnnel. Lehet jót mulatnunk rajta. Én is így csináltam, és azóta is emlékszem a fenti vicc­re. Sokan úgy vagyunk, hogy nem akarjuk beismerni hibáinkat, bár mindnyájan bőven kivesszük részünket, belőlük. A baj ott van, hogy mikor hibázunk, nem vállaljuk a felelősséget érte, hanem rögtön hajlandók vagyunk vala­ki mást okolni a következményekért. Pedig ha engedjük, Isten segít, hogy jóvátegyük hibánkat, bocsánatot kér­jünk és kárpótoljuk azt, akin a sérelem esett. Most kez­dünk el egy új esztendőt. Tizenkét hónap áll előttünk sok új lehetőséggel. Határozzuk el, hogy bennük keve­sebb hibát követünk el. Nagyon vigyázunk beszédünkre. De még fontosabb az, hogy ha mégis hibázunk — bármi­lyen természetű és nagyságú is legyen az — vállaljuk magunkra, senkit ne okoljunk érte, hanem kérjük Istent, hogy segítsen vétkünket jóvátenni. Ha valóban Őreá bíz­zuk életünket, sikerülni fog sok hibánkat kiküszöbölni, bűnünket elhagyni. IMÁDKOZZUNK: Drága Istenem, köszönöm, hogy nem hagysz cserben akkor sem, mikor hibát követek el. Te vezérelj abban az új esztendőben. Ámen. — Hibázni és azt helyrehozni, sok jó tanulsággal jár. — Mc.Afee K. Pál (Florida) VASÁRNAP, JANUÁR 1. — Olv.: Róma 15:4-13. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom