Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

HÉTFŐ. AUGUSZTUS 20. — Olvassuk: Ézs.: 44:1-6.

Mert vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra.” (Ésaiás 44:3)

Egy virág-cserép volt, amit a sötét pincében egyik polcon találtam. A föld csonttá volt keményedve benne. Csak egy petyhüdt, megsárgult levél lógott le a cserép oldalán. „Óh, ez a szegény amaryllis virág, már egészen meghalt” — gondoltam. Mégis valami visszatartott attól, hogy kidobjam. Bár szinte reménytelennek látszott az eset, jól megáztattam és a napos konyhaablakba tettem.

Még egy hét sem telt el, amikor a levél mellett egy kicsiny zöld hajtás tűnt elő. Egy új kis levél gondoltuk. Később azonban kiderült, hogy nem egy új levél az, hanem egy új hajtás. „Virágozni fog” — mondottam csodálkozva. A hajtás csodálatosan növekedett és nemsokára két szép barackszínü virág nyílott ki a magas száron. A növény egészen felvidította az ebédlő asztalunkat a homályos, téli napokon és beszélt nekünk Isten szeretetéröl és gondviseléséről.

A növény emlékeztetett engem emberekre, akik olyan helyzetben vannak, mint ez az elhanyagolt, cserepes növény volt. Lehet, hogy elhagyatva, elzárkózva élnek, kiszáradt a lelkűk. De egy kis figyelemmel, gondoskodással, egy telefon hívással, vagy látogatással, egy kis ajándékkal és szeretettel, felébresztheti őket a bennünk munkáló Lélek, és ők is virágozni fognak szépségben és melegséggel.

IMÁDKOZZUNK: Édes Urunk, nyisd meg szemeinket, hogy meglássuk teremtett világod szépségét és nyisd meg szívünket, hogy szeretettel legyünk a szükségben levők iránt. Amen.

— Valakinek szüksége van a barátságomra ma. —

53 Ranney Agnes V. (Oregon)