Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, AUGUSZTUS 18. — Olv.: Fii. 4:4, 10-13

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom örüljetek!” (Filippi: 4:4)

Egyike volt azoknak a zimankós, hideg szombatoknak, amikor óhajtva óhajtottam, csak ki ne kelljen menni. Szörnyű volt az időjárás, de tüzelőfát kell vágni. Csendre intettem négy éves fiamat, aki a vezetői ülésen mellettem ült és megállás nélkül, vidáman fecsegett. Ő is idegesített.

Ekkor az a pici gyerek egy igen egyszerű, de mélyreható kijelentéssel visszarántott a valóságba. így szólt:

„Papa..

„Mit akarsz fiacskám?”

„Miért nem tudsz te mostanában sohase mosolyogni?”

Szavai a szívembe vágtak. Éreztem, hogy nagyon is eltalálta az igazságot. A saját arckifejezésem lehetett a legőszintébb árulója ennek. Borongós lelkiállapot vett egy idő óta hatalmat rajtam, s ha mosolyogtam is valamikor, kényszerből tettem és nem volt természetes. Pedig jól tudom, Pál apostol azt mondja, nekünk keresztyéneknek az örvendezés kellene, hogy főtulajdonságunk legyen. És milyen könnyen furakodnak belénk, a mindennapi kis gondok, úgy, mint kullancsok, s megfosztanak az Isten-készítette örömeinktől, amelyek bíz megvannak. Emlékezzünk meg ezekről az örömökről ma is és mindig...!

IMÁDKOZZUNK: Örök Boldogság Forrása, segíts, hogy a mindennapi élet aggódásain túl, örvendezni tudjak a Te könyörületedben és jóságodban. Ámen.

— Látják-e embertársaim bennem Jézusnak békéjét?

Keithly Glenn (Missouri)