Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 16. — Olv.: Luk. 6:31-38.

„Ne ítéljetek és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok.” (Lukács 6:37)

A robogó vonat hatszemélyes fülkéjében csak ketten ültünk. Szomszédom nálam évekkel fiatalabb volt, talán éppen frissen az egyetemről jött... Itt-ott beszélgettünk egymással. Szavaiból arra következtettem, hogy baloldali gondolkodású, s hogy bármikor kész lenne, gondolatban éppúgy, mint tettekben az erőszakra.

Aztán eljött a reggeli ideje, s mindketten a következő állomásra érkezésünk idejére rendeltük a reggelit. Engem sürgetett a kötelesség, hogy napi bibliatanulmányomat és imádságomat elvégezzem, mielőtt a vonat megállna. Nem tudtam utitársam miképp fog viselkedni, ha ebbéli szándékomat bejelentem. Kicsit vonakodva kérdeztem: „Nem veszi rossz néven, ha most bibliát olvasok s elmondom imáimat?” Kedvesen válaszolt: „Ön sem veszi rossz néven, ha Magával tartok?” S máris vette elő zsebéből az Új Testámentum kis kézi kiadását.

Ebben a percben büszkeségem összeomlott, s a megalkotott felületes ítélet darabokra tört. Nagyon szégyelltem, hogy megítéltem őt előre s méghozzá hamisan és rosszul. Aztán együtt térdeltünk, váltakozó és közös imában dicsőítvén az Urat. Nagyon vigyázzunk, az ítélet nem a miénk!

IMÁDKOZZUNK: Urunk! Földi természetünk szegénységét pótold kegyelmed gazdagságával. Adj erőt, hogy hitvallást tegyünk Rólad minden körülmények közt. Adj nekünk örömet és mentességet gátlásoktól, vallásos gőgtől, midőn imádunk Téged. Ámen.

— Nem-e ítéltem meg ma valakit helytelenül, kárhoztatólag? —

Bábu Teodor R. (India)