Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián! És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” (Ésaiás 49:15)

Kora reggel volt. Ágyamban újszülött kisfiam szorosan a mellemhez simult. Egy kevés ideig tartó szopás után elaludt karjaimban. Tudtam, hogy több táplálékra volna szüksége, de nem akartam felkölteni. így csak magamhoz szorítva gyermekemet csendben feküdtem.

Hirtelen az jutott eszembe, hogy néha én is ugyanazt tettem, mint kisfiam és nem vettem Istentől annyi táplálékot, amennyire szükségem volt. Sokszor túl fáradt, elfoglalt vagy lusta voltam, és elfordultam Tőle, tévesen azt gondolva, hogy eleget vettem életbenmaradásomhoz. Pedig Isten nagyon vágyik arra, hogy a Szent Lélek által tápláljon és megtöltse életünket áldásaival. Ha mégis elfordulunk Tőle, nem fog kényszeríteni.

Milyen gyakran vár Isten és milyen türelmesen! Éppen mint egy szerető édesanya, amíg magunktól rá nem jövünk arra, hogy még nem volt elég lelki táplálékunk. Mikor végre több után vágyunk, boldogan adja, annyit és olyan gyakran, ahogy szeretnénk.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, tápláld lelkemet ma is. Add, hogy szomjúhozzam Utánad és ne forduljak el Tőled túl hamar. Segíts, hogy mindazt elfogadjam, amit adni kívánsz. Ámen.

— Rosszul táplált vagyok-e lélekben? —

Watkinson Brenda (Kalifornia)

SZERDA, JÚLIUS 25.— Olv.: Ésaiás 49:13-16.

27