Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, JÚLIUS 20. — Olvassuk: Máté 25:34-40

„És aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.” (Máté 10:42)

Nővérem éppen csak keresztül ment egy igen súlyos agydaganat operáción, s nem voltam felkészülve a helyzetre, mikor beléptem kórházi szobájába. Összes bátorságom percek alatt elfogyott, mikor megláttam, és a folyosóra kirohanva, sírásba törtem ki. — Teljesen megfeledkeztem, hogy hol is vagyok, mikor meglepődve érzem, hogy az egyik ápolónő megérinti a karom és egy pohár vízzel kínál. A mozdulat egyszerű volt, de e kicsiny tett segített keresztül életem legnehezebb napjain nővérem szenvedése, betegsége alatt. Amikor meghalt, képtelen voltam a temetésén megjelenni. Fájdalmamban teljesen egyedül, elhagyatva éreztem magam míg eszembe nem jutott az ápolónő szeretete. Hosszú éveken át megtanultam, hogy rámosolyogni egy idegenre és mondani, hogy „veled érzek”, egy kézfogással bátorítani, vagy a szenvedőnek egy pohár vizet ajánlani, sokkal többet ér, mint akármilyen szép beszéd. A másokért való aggódásunk és szeretetünk kifejezése nagyon fontos. Gyakorold! Hidd el, érdemes!

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, mikor már nincsen szavunk a bánatos és szenvedő felebarátunkhoz, segíts meg, hogy cselekedettel beszéljünk. Ámen.

— Ne várj arra, hogy nagy dolgokat cselekedj valakiért, hanem egyszerű „kis” dolgokkal fejezd ki szeretetedet és együttérző aggódásodat. —

Sollenberger Krisztina (Nevada) 22