Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

„Vígan énekelj az Úrnak te egész föld.” (Zsolt. 100:1)

Templomunk egy zenei tehetséggel megáldott családot látott vendégül, akik az est folyamán eléggé hangos, ritmikus és vidám zenével fejezték ki örömüket Jézus Krisztus végtelen szeretete fölött. A remek technikai felkészültség és a szép háttérzene gyönyörű evangéliumi üzenettel párosult. Míg az utolsó vidám zenefoszlányok még vissza-visszaverődtek a templom magas boltívei között, rajtunk lent furcsa nyomott csönd uralkodott el. Magamban azt gondoltam: — Nekem nagyon tetszett ez a zene, a hangszerelés és az egésznek az üzenete. Szerettem volna ösztönösen tapsolni és hangosan kifejezni az örömömet. Semmi feszélyezettség sincs bennem egy focimeccsen, vagy hangversenyteremben, vagy egy színházban tapsolni. De valahogy megmerevedik a kezem, ha a hitemről van szó.

Kétségkívül megvan a helye az elmélyült imádságnak és a könnyek közötti bűnbánatnak az istentisztelet keretében. De ugyanígy helye van a megváltás miatt érzett boldogság és öröm, sőt talán olykor a nevetés és tapsolás hangos kifejezésének is. S pontosan ugyanez történt a gyülekezetünkben is. A néhány pillanatig tartó zavart csöndet — egyszerre csak — a kitörő boldogság és öröm hangos tapsban robbantotta szét. Persze, azért van határa az Úrban való öröm kiömlésének a szent helyen.

IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, köszönöm a boldogságot, hogy megváltott gyermeked lehetek. Kérlek segíts, hogy egész életem tükrözhesse a te Lelked békességének örömét. Ámen.

— A Lélek gyümölcse öröm... —

Sheldon E. King (Minnesota)

SZOMBAT, JÚLIUS 14. —Olvassuk: Zsolt. 100.