Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, JULIUS 5. — Olvassuk: 1 János 3:11-18

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1 János 3:18)

Vasárnap délutáni ifjúsági összejövetelünk alkalmával a szeretetről volt szó. Természetesen a Szentírással kezdtük tanulmányunkat. Majd rátértünk a regényekben olvasható szeretetre. És végül a saját életünkben is vizsgáltuk. Befejezésül az Ür Jézus felülmúlhatatlan szeretetét hangsúlyoztuk ki, ahogy miérettünk kereszthalált szenvedett, szabad akaratából.

Csendesen és elgondolkozva vettük fel kabátjainkat ^szigorú téli idő volt) — és mivel senki sem akart még hazamenni, közös elhatározással elsétáltunk a közeli tóhoz, amely vastagon be volt fagyva. Szokás szerint egész tömeg volt ott. Korcsolyáztak, vidáman nevetgélve. Nagy élvezettel figyeltük őket. De kijebb, ahol egyik helyen vékonyabb volt a jég, hirtelen elsikoltotta magát egy kisebb gyerek: betörött a jég alatta. Tehetetlenül tördeltük a kezeinket, mit is tehetnénk? Ifjúságunknak egyik tagja, egy csendes magatartású fiatal ember azonban szó nélkül ledobta a prémes kabátját, óvatosan megközelítette a beszakadt helyet. Lehasalt a jégre, majd belecsúszott a jéghideg vízbe. Szilárd csapásokkal odaért a fuldokló gyerekhez, megragadta, és pár pillanat múlva meg is mentette. A cselekvő szeretet az igazi szeretet. Ezt gyakoroljuk!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, adjad, hogy megtapasztalt valóság legyen a Te szereteted bennünk, és ki is fejezzük azt. Ámen.

— Aki szeret, az Istentől való. —

Min Lee Suk (Korea)

7