Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-07-01 / 4. szám

KEDD. JÚLIUS 3. — Olvassuk: János 1:35-43.

„Jézus reátekintvén, mondta: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hívatni (ami megmagyarázva: Kőszikla).” (János 1:43)

Jézus mélyreható tekintettel néz Simonra és látja benne azt az embert, aki valójában ő maga. Ezután azt mondja, hogy egy új nevet fog adni a Simon névhez és ez a név Péter — a Kőszikla.

Mindig mély benyomást tesz rám Jézusnak az a szeretete, amellyel elfogad bennünket úgy, ahogy vagyunk. Látja a büszkeségünket, bizonytalanságunkat, önvédelmünk hamis fegyvereit, tehát igazi arcunk. És mégis szeret minket.

De Ő többet is lát. Látja a bennünk rejlő lehetőségeket, azt, ami lehet belőlünk az életben. Ő hív el bennünket tanítványaiul, s ahogy megyünk utána, mind több és több jó, hasznos erő jön felszínre az életünkben, amit megoszthatunk másokkal.

Nézzünk csak Simonra! Ő lenne a Kőszikla? A szilárd alap, amire az egyház felépülhet? Az evangéliumok a Kősziklának nevezett Simonnak egy másik képét is megmutatják nekünk. Megmutatják az ingadozót, aki hol fent van, hol lent, aki háromszor tagadja meg Jézust, amikor a dolgok rosszul állnak. Mégis Péterből valóban kőszikla lesz. Van benne valami olyan szilárdság, amit csak a mi Urunk tud meglátni. Péter élte azt a nevet, amit Jézus adott neki.

IMÁDKOZZUNK: Nagy Istenünk, segíts, hogy a bennünk lévő legjobbat élhessük meg. A világnak adott legnagyobb ajándékod. Jézus Krisztusnak a nevében kérünk, Ámen.

— Jézus teljesen ismer bennünket és mégis szeret. — John Adam Fischer (Washington)