Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 9. — Olvassuk: Fil.3:2-ll.

„Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.”

(lKor.8:l)

Apám sokképpen példamutató volt. A családi ügyeket mindig gyöngéd szeretettel intézte. Fivérem ellenben serdülő korától kezdve állandó aggodalmat okozott a családban mindenkinek. Rossz barátok gyakran vitték bajba. Mindenben az ellenkezőjét csinálta, mint amit apánk akart, és ez a viselkedése nagy szomorúságot szerzett neki. Sajnáltam apámat, viszont testvéremet meg gyűlöltem, s azt kívántam, hogy bárcsak elmenne a háztól, ami egy napon meg is történt. Én örültem, apám ellenben nagyon aggódott érte. Most ismertem meg öt igazán, apai szeretetének mélységét. Ismeretem eddig felőle, mint általában az emberek és az élet felől nagyon felületes volt.

Pál figyelmeztet annak a veszélyére, ha csak természetes tudásunkra és ismeretünkre támaszkodunk. Gőgössé tesz az ilyen ismeret. Igazán Krisztus ismerete gazdagít meg, amely mellett minden, amit addig értéknek, nyereségnek gondoltunk, kár és szemét. Isten szeretetének nagysága szinte leverte Pált, mikor megismerte azt. A mi szeretetünk alapja is mások felé Isten végtelen szeretete kell, hogy legyen, mert ez tart vissza felfuvalkodástól. „Mid van, amit nem kaptál?”

IMÁDKOZZUNK: Óh, Istenünk, Te vagy a mi tiszta szeretetünk, ismeretünk forrása. Taníts szeretni, ahogy Te szeretsz. Ámen.

— Igyekezz szeretni, mint Isten szeret, — határvonás nélkül! —

Ku—m Ryun, Kim (Korea)