Csendes Percek, 1984 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1984-05-01 / 3. szám

„Elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján.”

(Zsoltár 27:5)

Gyermekkoromban, amikor úgy éreztem gyermeki értelmemmel, hogy nem tudom tovább elviselni az életet magam körül, beszaladtam a szobámba és elbújtam az ágyam alá. Valahogy azon a kicsi helyen, távol a nagy család minden problémájától, biztonságban éreztem magamat, legalább is egy időre. Azon a helyen tudtam gondolkozni, össze tudtam szedni magamat és valahogy ott találtam békét és csendet.

Amikor idősebb lettem, feladtam ezt a búvóhelyemet. Jól lehet, hogy még most is, amikor a mindennapi élet gondjai reám nehezednek, szükségét érzem annak, hogy elbújjak. De nagyon hálás vagyok azért, hogy megtanulhattam, hogy az én igazi, most már nem gyermekkori búvóhelyem, Istennél van. Akár az élet megoldhatatlan problémái nehezednek rám, akár a bűneim terhelnek, akár a jövő bizonytalansága tölt el aggodalommal, futhatok az igazi búvóhelyre.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk, köszönjük Neked, hogy gondoskodsz a mi tökéletes rejtekhelyünkről és ez Te magad vagy. Segíts meg minket, hogy sohase felejtsük el, hogy Te mindig készen vagy felajánlani nekünk a TE békességedet. Annak a nevében kérünk, Aki minderre megtanított minket, a mi Urunk Jézusunk nevében: Ámen.

— Isten felajánlja a világ gondjaitól való megnyugvást, ha elfogadjuk azt Tőle. —

Elaine Creasman (Florida)

HÉTFŐ, JÚLIUS 4. — Olvassuk: Zsolt.27

37