Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 11. — Olvassuk: 2 Kor. 12:1-10 Jézus mondta: „Ne aggodalmaskodjatok.” (Máté6:34) Házasságunk első éveiben valami mindig elromlott otthonunkban és a kis szükséghelyzetekre soha sem volt felesleges pénzünk. Mivel bőségesen adakoztunk az egyházban és fegyelmezett lelki életet éltünk, úgy éreztem, Istennek rendben kellene tartania az autómat — meg a mosógépet, a szárítógépet, a tűzhelyt és a jégszekrényt is. Istent hibáztattam, amikor nem működtek, vagy ha éppen nem hibáztattam is, azt kérdeztem, miért mindez? Olykor úgy éreztem, hogy Isten ezeknek a bajoknak az okozásával engem büntet.

Végre aztán megvilágosodott előttem, elfogadtam a tényt, hogy a gépi dolgok bizony elromlanák. Bármily különösen hangzik is ez, ennek a belátása segített lelkileg növekednem, mert segített abban, hogy abbahagyjam a dolgok elromlása miatt Istent vádolni.

Végül sikerült valamennyi pénzt félretennünk a szükséghelyzetekre, és azóta nem engedem, hogy azok olyannyira zavarjanak. Nem is történnek oly gyakran, vagy nem veszem úgy észre. Akár érettségnek, akár egyébnek nevezzük, ezzel a tudattal könnyebb az élet. Istennel való viszonyom többé már nem változik aszerint, hogy az autóm jól működik-e, vagy letörik. Isten kegyelmét elégségesnek találtam az élet zökkenőivel, buktatóival és letöréseivel szemben.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, taníts meg vállalnom a felelősséget mindazért, amit reám bíztál. Adj nekem bölcsességet, türelmet és bizodalmát, amikor a dolgok nem mennek jól. Ámen.

— A hit nem paizs a bajok ellen; a hit segítség a bajokban.—

13

James Shrider (Ohio)