Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Tanácsoddal igazgatsz engem és azután a dicsőségbe fogadsz be engem.” (Zsolt. 73:24)

Gyermekkoromban egyszer eltévedtem az erdőben. Szüreten voltunk és a szőlőskertek egészen az erdő széléig terjedtek ki. Sokan gyűltünk össze, és mi gyerekek egy felnőtt vezetésével az erdőbe mentünk sétálni. Az erdő titokzatossága elcsábított. Ide-oda szaladgáltam, végül már nem találtam vissza kis csoportunkhoz és vezetőnkhöz. Hosszabb bolyongás után egy rokonunk rám talált és hazavezetett.

így van ez az életünkben is. A világ az erdő és titokzatossága elcsábít bennünket a helyes útról. Amíg a hívők csoportjával haladunk és Jézus Krisztus vezet bennünket, lelkünk biztonságban lakozik. Még az „erdő” félelmetes sötétségében, a próbák, csapások idején sem félünk, mert vezetőnk velünk van. De ha elmaradunk a keresztyén közösségtől és nem figyelünk vezetőnk tanácsaira, bizony eltévedünk. Ha keressük a helyes utat, és vezetőnkért kiáltunk. Ő bizonyosan ránktalál. Bizony sokan bolyonganak e bűnös, romlott világban vezető nélkül. Segítségükre lehetünk, ha elvezetjük őket az egyetlen igazi vezetőhöz, Jézus Krisztushoz.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyánk! Kérünk, hallgass meg minket, amikor eltévedünk a világ kísértései miatt. Vezess minket vissza az egyetlen igazi útra, Hozzád! Az Ő nevében imádkozunk. Ámen.

— Jézus Krisztus az egyetlen igazi vezető. —

Tomcsányi Ödönné (Fresno, California)

SZERDA, MÁRCIUS 9. — Olvassuk: Zsolt. 32.

11