Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Simon napa pedig lázasbetegen feküdt; mindjárt szóltak neki felőle. Ő odament hozzá, megfogta kezét, és talpra állította.'’ (Márk 1:30-31)

Olyan meglepően hangzik, hogy mihelyt az asszony meggyógyult, nemcsak Jézusnak szolgált, hanem „nekik” is. Olyan sokszor beszélünk arról, hogy Istennek szolgálunk és elfelejtjük: Istent úgy lehet szolgálni, ha a másik embert szolgálom. Istent ügy szolgálhatjuk, ha a mindennapi életünkben megértőek és segítőkészek vagyunk azokhoz, akik körülvesznek bennünket. Az egyszerű emberi kedvesség az alapja annak a magatartásnak, amit Isten elvár tőlünk. Az elmúlt napokban a szomszédom a hófúvó gépével eltakarította a havat a járdámról. Azután tovább ment, egészen a sarokig, hogy a gyerekeknek ne kelljen a nagy hóban menni az iskolába. Mikor a járdával végzett, kitakarította az autóbejárómat. Ezt elvégezve hazament, hótoló autójávalvisszajött és eltakarította az utcát. Azután elment a mi templomunkhoz és ott kitakarította a parkoló helyet — ő maga más templomba jár.

— Ez az ember megmutatta nekem mi a szolgálás. Jézus azt monta, ha az embereket szolgáljuk, valójában neki szolgálunk. — Milyen egyszerű ez az egész dolog!

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, a szolgálatot, amelylyel mást szolgálok, íme néked ajánlom fel, mint jókedvű adományomat. Gyógyíts meg engem és tégy teljesé. Segíts, hogy növekedhessem a hitben és a szolgálatban. Ámen.

— Ha az Urat akarjuk szolgálni, akkor szolgáljuk az embertársainkat! —

Houston W. Gary (Indiana)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 7. — Olvassuk: Márk 1:21-31.

9