Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-03-01 / 2. szám
„Ő pedig felelvén monda nékik: Adjatok nekik ti, enniük” (Márk 6:37) Jézus és tanítványai csónakkal próbáltak egy csendes helyre vonulni. Meg akartak pihenni. Tervüket azonban felfedezték és amikor megérkeztek, nagy tömeg várta már őket. Mikor Jézus meglátta a sokaságot, „megszáná őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.” Napszálltakor a tanítványok kérték Jézust, hogy bocsássa el az éhezőket. De Jézus azt mondta nekik: „Adjatok nekik ti enniök”. A tanítványok megijedtek, mert ez a nép nem hozott magával ennivalót, szegény volt és nem rendelkezett semmivel. És ők honnan tápláljanak ily nagy tömeget? De Jézusnak ez jó alkalom volt arra, hogy a tizenkettőnek egy emlékezetes tanítást adjon. Utasította őket, hogy azt a kevés ételt, amit éppen találtak, szedjék össze. Megáldotta... és mindenki jóllakott. A világ tele van „pásztor nélküli juhokkal”. Jézus ma azt mondja nekünk, hogy mi tápláljuk őket. És Jézus nem kér tőlünk olyasmit, amink nincs. Bármilyen jelentéktelennek látszanak is képességeink és nekünk kevés „élelem” áll rendelkezésünkre, — a világot forradalmasíthatjuk, — ha Jézusnak szenteljük a magunknál való értékeket az éhezők testi-lelki táplálására. IMÁDKOZZUNK: Drága Úr Jézus, ma azért imádkozunk, hogy azt, amink van. Tenéked tudjuk szentelni. Használj fel bennünket azoknak javára, akikkel szinte naponta találkozunk. Ámen. — Isten legkiseb képességünket is fel tudja használni. — Nativided de Jesus Fermin (Dominikai Köztársaság) 5 CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 3. — Olvassuk: Márk 6:30-44