Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-01-01 / 1. szám
„Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban vagyon és meghallgattam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat: sót ismerem szenvedéseit” (2 Mózes 3:7) „Édesanyám, nem is figyelsz rám!” — korholt ötéves Marci fiam. „Persze hogy nem, hiszen nagyon el vagyok foglalva" — feleltem. „Tudod-e Mama, hogy Isten sokkal jobban el van foglalva mint te, de azért mégis figyelemmel van rám” — jegyezte meg Marci. Bizony szíven ütött ez a (halk) megjegyzés. Elgondolkodtam. Ha gyerek is. de igaza van neki! Attól a naptól-v kezdve megváltoztattam a magatartásomat. A folytonc/sw! beszélés helyett fokozatosan több és több súlyt fektettem a csendesen figyelésre. \ Jutalmamnak napja akkor jött el. amikor Marci fiamV''' széles mosolygással így lepett meg: „Mami, olyan öröm most újabban hozzád beszélni, mert te igazán figyelsz arra, amit mondok.” Ugyanezt igyekszem Istennel szemben is gyakorolni. A túlnyomó számú kérelmek helyett egyre jobban csak elcsendesedek az Úr előtt. „Légy csendes szívvel és békével. Életednek Istenével...” IMÁDKOZZUNK: Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám, szerető szívvel tanítsál másokra figyelmezni. különösen azokra, akik az élet fárasztó útján sírva bandukolnak. Jézusért, Ámen. — A figyelés erényét mindenki gyakorolhatja. — _ . Laudeman June (Indiana) 5 Mi Ha PÉNTEK. FEBRUÁ «gt Olvassuk: 2 Mózes 3:1-10
