Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

PÉNTEK. JANUÁR^28^- Olvassuk: Zsid. 4:14-16

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.” (Fii. 3.)

Tizenkét éves voltam, mikor egy vasárnapi iskolai órán őszszakállú tanítóm megfogta a kezem és így szólt hozzám: „Gyermekem, ne feledd soha, hogy mindenkor szükséged van Isten kegyelmére, hogy életed teljes és gazdag legyen.”

Hatvan év után még mindig álmélkodva csodálom, hogy mit képes az Ö kegyelme véghezvinni életemben. Tudjátok, Testvéreim, hogy mi az isteni kegyelem? Az Úrnak élő és mindig ható szeretete irántunk. Tapasztalatból tudom, hogy Istennek kegyelme hatalmas módon formálta életemet.

Ez a kegyelem új erőt, világosságot és célt hoz életünkbe. Legcsodálatosabb megnyilatkozása ennek a kegyelemnek a Megváltó Jézus Krisztus, akinek szeretete összefűz minket Vele elválaszthatatlanul életünkben és halálunkban.

A kegyelem Isten kinyújtott keze hozzám, amikor még nem tudtam Ót elérni. A kegyelem Isten szeretet-munkája értem, aki magam ezt a munkát sohasem tudtam volna elvégezni. Isten kegyelemből fogadott el olyannak, amilyen vagyok és adta nekem azt, amit csak Ö adhatott. A kegyelem Isten készsége arra, hogy minden bennső szükségletünket kielégítse.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, a Te kegyelmed, a mi éltető erőnk, amint a nap sugara adja az életet a földnek. Ámen.

— Isten kegyelme talál meg és fogad el engem. —

t v <) Birbeck János (Aberdeen, Skótország)