Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

„Nékem mindenszentek között a legkisebbnek adatott ez a kegyelem." (Eféz. 3:8)

Az Egyesült Államok fővárosában Washington D.C.ben megismerkedtem egy hölggyel, aki csendességben és örömteli szívvel élte az ő keresztyén életét. Míg férje élt. csendesen istápolta a beteget. Valahányszor csak látogatóba mehettem, mindig kért maradjak ebédre, hogy férjének legyen alkalma rajta kívül valaki mással is beszélgetni. Férje halála után folytatta az ő csendes megszokott életét. Igaz hittel és hálás szívvel eljárogatott a templomba. Hímzett bibliai könyvjelzőket készített és azt ajándékozta barátainak.

Mikor az Úr hazahívó szava hozzá is elérkezett az egész környezete gyászolta. A postás szomorúan állt meg háza előtt. Az önkiszolgáló bolt üzletvezetője felkereste a hajlékot, ahol e csendes lélek lakott, hogy kifejezze bánatát hozzátartozói felé és elmondja, mennyire hiányolja az elhunyt kedves köszöntő szavait. Egy pár hét múltán az autóbusz vezető fordult be a házba, hogy elmondja, mennyire hiányolja a hölgyet, akinek mindig volt egy kedves szava, amint útját házától a templom felé vette.

Ha ezt a hölgyet valaki is szentnek nevezte volna, bizonyára önmaga lett volna legjobban meglepve. Pál. magát a legkisebbnek számította a szentek között.

Vajon tanulunk-e mi e történetből alázatos, csendes, hívő magatartást? Ez vonzó lesz mindenki számára.

IMÁDKOZZUNK: Ó, add. Istenünk, hogy dicsekedés. hivalkodás nélkül szolgáljunk, s mások megsegítésében nekünk is örömünk legyen. Ámen.

— Isten azt akarja, hogy mindnyájan gyakoroljunk szeretetet mindenki felé. —

KEDD. JANUÁR^25^}— Olvassuk: Róma 12:1-8.

t 27 Hurrle L. János (Nort Karolina)