Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

PÉNTEK. JÚLIUS 29. — Olvassuk: Ézs. 42:1-7.

..Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Máté 22:37. 39)

Isten és embertársaink iránt való szeretetünk nincs egymással ellentétben. Sőt inkább lelki zarándoklásunknak mindkettő szerves része.

Az, hogy Isten velünk van, jelen van az életünkben, nem jelent tétlen és sekélyes kegyességet. Ellenkezőleg. A mi belső lelki élményünkből táplálkoznak tevékeny szolgálatokra életünk gyökerei. Így leszünk Isten kegyelmének, igazságának és szeretetének sáfáraivá a körülöttünk való világban.

Ha Isten mély erőforrásaiból táplálkozunk, látást és bátorságot nyerünk a szolgálatban való tevékenységre és alázatos türelemre akkor is, amikor a helyzet reménytelennek látszik.

A Krisztus követésében való zarándoklásunk arra hív bennünket, hogy elfogadjunk más embereket és szeressünk másokat a Jézustól tanult tevékeny módon: hogy keressük az igazság útját, hogy segítsük az elnyomottakat. hogy enni adjunk az éhezőknek, ruhát a ruhátlanoknak. hajlékot a hajléktalanoknak és támogatást a nyomorékoknak. Isten-szeretetünk és ember-szeretetünk így fonódik össze s halad kéz-a-kézben ebben az Istenteremtette és Isten-szerette világban.

IMÁDKOZZUNK: Teremtő Istenünk, tudjuk, azért vagyunk itt, ebben a Te világodban, hogy Néked és másoknak szolgáljunk. Segíts, hogy meghalljuk a körülöttünk kiáltó szükség és nyomorúság kiáltását és Krisztus Urunk szeretetével, tevékenyen válaszoljunk reá. Ámen.

— A legszebb istentisztelet a szeretet szolgálata. —

Gates H. Máté (New York)