Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„...teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt. 16:11/b)

„Mi az ebéd, Anyu? Kérdezte Gergely fiam a nappaliból, ahol a TV-t nézte. ,,Tacos”, feleltem. „Óh, segíthetek Neked?” — kérdezte. Szívesen fogadtam el ajánlatát. Ahogy együttdolgoztunk — Gergely pirította a húst, reszelte a sajtot — örültem, hogy fiam velem kíván lenni, segít nekem. Ezt meg is mondtam neki: „Igazán örülök, hogy ilyen szolgálatkész vagy.” Aztán így folytattam: „Nagyon szép, hogy velem vagy a vacsora készítésénél!”

Eszembejutott, hogy tulajdonképpen az ő vágya az volt, hogy segítsen. Az igazi örömöt nekem azonban a vele való együttlét, az ő társasága okozta. A munka elvégzése másodlagossá vált számomra. Ezen elgondolkoztam. Vajon Isten ugyanígy kívánja a mi társaságunkat? Úgy gondolom, mi többek vagyunk Isten szemében, mint csak az Ő feladatát elvégző valakik. Mi Isten társai, partnerei vagyunk elsősorban, akik Vele együtt igyekszünk a világot formálni, javítani. Akarjuk, hogy felismerjék: nincs csak egy igaz út, lehetőség és megoldás. Az, ha mindnyájan Isten partnereivé leszünk az Úr Jézus Krisztusban.

Istennek partnere lettél, vagy ingadozol még a világ és az Úr útja között? A mi örömünk itt a földön félelemmel, szomorúsággal keveredik bűneink miatt elsősorban, de nézz odaát, ahol sem bűn, sem Sátán, sem ember el nem veheti örömöd, és ne ingadozz!

IMÁDKOZZUNK: Istenem, Atyám! Segíts, hogy Melletted dönthessék véglegesen, és lehessek mindenkor jelenlétedben. A Krisztusért kérlek. Ámen.

— Isten közösségéből öröm származik. —

Karen Ross (Ohio)

SZERDA, JÚLIUS 13. — Olvassuk: Zsolt. 16:5-11.

15