Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„De akik az Úrban bíznak, erejök megújul — járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:31)

A huszonhat mérföldes marathoni futás és az azt előkészítő szívós edzés számomra egy hitemet erősítő gyakorlattá lett. Már kora gyerekkorom óta önbizalomhiány gyötört, és önmagamat illetően kétségek mardostak. Tudtam, hogy egyedül Krisztus lelkének ereje vértezhet fel azoknak a mérföldeknek legyűrésére, mert bár testi erőm megvolt a versenyhez, a lelki képességeim felől nem voltam meggyőződve.

Aztán Isten szép csendesen rávezetett, hogy én vagyok az, akinek hatalma kevés, nem pedig az Úristen, és hogy ez a kitartási verseny lesz a legjobb alkalom, hogy hitemet és az Úrban való bizalmamat gyakoroljam. Hitem Isten végtelen hatalmában megerősödött. A legerősebb hajtó erő a célba éréshez az a bennső bizonyosság lett, hogy Isten meg fogja adni számomra a szükséges lelki erőt. De ehhez nekem még hosszú hónapok kitartó fizikai edzését kellett hozzáadnom. Megtettem. Aztán befejeztem a marathont fájó végtagokkal, görcsbe merevedett izmokkal, de boldogan örvendezve a Krisztus erejében — a lelkierő ajándékában.

Könnyű nekünk Krisztusban való hitünkről szavakban dicsekedni, anélkül, hogy tettekkel próbálnánk bizonyítani azt. Pedig csakis úgy tapasztalhatnánk meg, hogy fiai vagyunk az Urnák, akinek hatalma határtalan, ha tetteink járnának elől bizonyságtételünkben.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, tanítsd meg nekünk, gyarló embereknek, hogy szereteted és hatalmad valóban határtalanok, és hogy saját határainkat sokkal messzebbre kiterjeszthetjük, ha Benned bízunk. Ámen.

— Isten hatalmának határait az életünkben magunk szabjuk meg. 13 char Simons (Indiana)

HÉTFŐ. JÚLIUS 11. — Olv.: Ézs. 40:28-31, 55:6-12.