Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Máté 5:14)

A kora reggeli napfény elérkezett szobámhoz, besütött az ablakon s megvilágított egy képet a falon. A kép egyszerre életre kelt. Egyszerre úty tetszett, mintha a zöld mező a messzeségbe nyúlna, s közepében a bennszülött kunyhó valóban ott állna, s a kókuszdió pálma ágai megrezdülnének a szélben. A fény hatására a kép valóság lett, „szinte megszólalt”.

Egy másik kép függött ugyanazon a falon, hozzá a fény még nem jutott el s nem világította meg. Tompának, nyersnek, élettelennek látszott. Elcsodálkoztam a két kép közötti különbségen! A felmérhetetlen különbözőséget egyedül a napfény okozta.

Isten szeretete és jelenléte a mi életünkben épp ilyen mérhetetlen különbséget jelent. Ha Isten bennünk lakozik, mi pedig Őbenne, ügy, mint a napsütötte kép, életet kapunk, ragyogóvá válunk. Isten szeretetének melege tükröződik gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben. Az emberekkel való viszonyunkban a szeretet és gondoskodás lesz cselekedeteink indítéka. Önmagunkat adjuk embertársainknak. Könnyen szenteljük nekik időnket, képességeinket, pénzünket. Érdeklődésünk az ő gondjaik felé fordul. így válik életünk valóban olyan gazdaggá, mint aminőt az Úr nekünk ígért. Olyan életté, mely kezd hasonulni Krisztuséhoz.

IMÁDKOZZUNK: Szent Lélek Úristen, jöjj, lakozz mibennünk, hogy gondolataink, szavaink, tetteink Téged tükrözzenek. Segíts, hogy egyre jobban Jézushoz hasonlítsunk, napról napra a Te szent akaratod szerint cselekedve. Ámen.

— Krisztus, ha bennünk lakozik, irányítja lépteink. —

Paler M. Felicissima (Fülöp szigetek) 11

SZOMBAT, JÚLIUS 9. — Olvassuk: Ján. 17:20-26.