Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-07-01 / 4. szám

„Míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel.” (Gál. 6:10)

A vasárnapiiskolai vezető figyelmes lett Bélusra. Se zokni a lábán, se cipőfűző nyűtt tornacipőjében. Szünetben sem ment játszani a többi gyermekekkel cipőjének hiányossága miatt. Ekkor a tanító kihúzta saját cipőjéből a fűzőt és befűzte Béluséba. A fiúk meglepetten figyelték, s aztán Bélussal együtt boldogan rohangásztak. — Kicsi jócselekedet, de gyümölcse bizonyára nem maradt el. Aki jó magot vet, reménységgel lehet, hogy „jót” fog aratni. Isten ígéretei ámenek. De vigyázzunk, mert el lehet mulasztani az alkalmat. Édesanyjának hiába állítja valaki a legszebb síremléket, ha életében meg folyton szomorította. Boldog ember az, aki tesz valamit, mikor Isten indítását érzi. Mindenegyes jótettre Istennek megvan a pontos ideje, s ez a mi időnk. Elmulasztottad? Sírhatsz, gyötrődhetsz miatta, hiába! „Cselekedjünk jót!” Az Ige sok helyen beszél így általánosságban a „jóról”. A hívő ember nem forgatja ki a szó értelmét. Lélek által tudja mi a jó. És a hit nem válogat, ne is válogasson. Cselekedje az Ige szerinti jót mindenekkel. Mégis különös szégyene a hitnek, ha a keresztyén közösségben elhagyott szegény, beteg, szenvedő van. Hiszen egy testnek, a Krisztusnak tagjai vagyunk. Az egész világgal nem tehetsz jót, de közeli hittestvéreid reád is bízattak.

IMÁDKOZZUNK: Segíts, Urunk, hogy nyitott szívvel legyünk az alkalmakra, mikor jót tehetünk. Ámen.

— Törődni Isten földi gyermekeivel, mennyei áldás. —

Mary Lou Klingler (Arizona) 3

PÉNTEK, JÚLIUS 1. — Olvassuk: 2Kor.9:6-13.