Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Egymással békességben éljetek.” (I. Thessz. 5:13)

Ezen voltak Pál szavai a Thesszalonikában élő barátaihoz. Elképzelem, mi játszódhatott le azok lelkében, akik ezt az üzenetet megkapták. Sok ember számára a békesség egy passzivitást kifejező szó, olyan szó, aminek nincs éle. Az ember a szót hallva zöld legelőkre, csöndes vizekre gondol, vagy talán angyali kórusra az éjszakában. De mélyen, legbelül, tudom, hogy igazából sokkal többet jelent ennél.

Békesség — amikor a katona hazatér a háborúból. A békesség — egy kapu a Berlini Falon, amelyet nem őriznek többé katonák, — egy kinyújtott kéz egy olyan ember felé, akihez régóta már szólni sem akartál. Békesség — ha belepillantasz a tükörbe, és elfogadod azt, akit látsz benne. Sohasem visszahúzódás, hanem aktív kinyúlás mások felé. A békesség nem egyedüllét, hanem annak fölfedezése, hogy sohasem vagyunk egyedül, mert az Úr Jézus Krisztus mindig, minden körülmények között velünk van.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, köszönöm Neked a békesség ajándékát. Kérlek, hogy ne kincsként rejtsem el ajándékodat, hanem föl tudjam használni mások számára. Ámen.

— A békesség sohasem visszahúzódás, hanem aktív kinyűlás mások felé. —

Martin E. Pike (Texas, USA)

SZOMBAT, JÚNIUS 25. — Olvassuk: I. Thessz. 5:12-22

58