Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, JÚNIUS 12. — Olvassuk: Jn.ll:32-36

„Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal.6:2)

Nemrégiben egy templomi barátnőm tragikus szerencsétlenségben elvesztette édesapját. Nagyon sajnáltam és imádkoztam érte minden nap. Aztán meghallottam, hogy nagyon rosszulesett neki, hogy a több, mint 500 tagú egyházból csak ketten törődtek azzal, hogy írjanak neki egy pár vigasztaló sort. És én nem voltam a kettő között. Bűnbánattal láttam meg, hogy bár én törődtem vele és fájt a szívem érte, cselekedetemmel ezt nem mutattam ki.

A Krisztus törvényének betöltése: egymás terhének a hordozása, nemcsupán a szeretet érzelmi kifejezése. Ha csak sajnálkozom a bajban, lelki gyötrelemben levőkön, vagy ha még szépen imádkozom is értük, nem töltöm be a Krisztus parancsát. Az első versben a Krisztusban testvér lelki terűében való osztozkodásra hív az apostol. A fenti Igében pedig a mindennapi viszonyulásban adódó gondok együtthordozását is lelkére köti a Krisztus követőinek. Az Úr Jézus is nemcsupán bűneinket vette magára, hanem fájdalmainkat is. Nem egy magunkra erőltetett törvénybetöltésről van itt szó, hanem testvéri érzésről, testvéri segítségről, nem is a kötelességnek való külsőleges elégtételről. Ki beteg, hogy én is ne volnék, ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék” — mondja az apostol. Ezt cselekedd, és élsz!

IMÁDKOZZUNK: Szerető, Mennyei Atyám, adj világos látást, hogy észrevegyem mások szükségeit. Aztán segíts, hogy szívem, kezem mozduljon is enyhíteni azokat. Ámen.

— Tudják a bajban levők, hogy én szívszerint törődöm velük? — Becky Sides (Colorado)

45