Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 24. — Olvassuk: 2 Kor. 3:1-6. „...Ti vagytok... a Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele, nem tintával, hanem az élő Isten Leikével írva: nem kőtáblákra, hanem a szívnek hús­tábláira...” (2 Kor. 3:3) Hosszú évekkel ezelőtt, amikor még udvaroltam a fe­leségemnek, jóval az esküvőnk előtt, számtalan sok sze­relmeslevelet írtunk; én is és ő is. Még mindig megvan­nak egy albumban éltévé. Miután összeházasodtunk, továbbra is folytattuk eme szép szokásunkat. Például van úgy, hogy feleségem ledül egy félórára, és ezalatt én sebtében elmosogatok, majd egy kis üzenetet hagyok a konyhaasztalon: „szeretet­tel ölellek!” Persze ő is viszonozza: van, amikor a gyári ebéd­dobozomba odatesz egy kis üzenetet, a rétes mellé: „én is nagyon szeretlek.” Talán valaki megcsóválja ezen a fejét, hogy milyen gyerekesek is vagyunk. De számunkra mégis nagyon sokat jelentenek azok a kis üzenetkék! Minap a fenti korinthusi idézetet olvastam. Valaho­gyan az ötlött az eszembe, hogy*jómagam is Istennek szeretet-levelb vagyok — mások előtt, akikkel naponta érintkezem. Ennek a drága tudatnak az alapján minden nap arra igyekszem, hogy tetteimmel ügy, mint szavaim­mal Isten szeretetét sugározzam mások felé. IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, ebben a sanyarú világ­ban olyan sötét van, és olyan hideg van, hogy az em­berek eltévedtek, és dideregnek. Adj kegyelmet, hogy mindazok, akikkel ma találkozunk, Istennek a szerete­tét lássák bennünk. Jézusunkért, Ámen. — Istennek szerelmes-levele legyek! — Lincoln Jenő (Maryland) 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom