Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

Igazán boldog hitélet lehetséges, de csak akkor, ha már ebben a földi életben hisszük, hogy örök életünk van. Ha nem hisszük ezt, nincsen semmi értelme keresztyén életünknek. Pedig életünk folyamán jó néhányszor kísérünk ki rokonokat, vagy barátokat utolsó útjukra és mikor elhaladunk a temető kapuja alatt, olvashatjuk: „Feltámadunk.”

Sokan úgy vélik, hogy testi halálunk végpont és utána semmi nem következik. Pedig ez életünk legtragikusabb tévedése! Mindnyájan feltámadunk majd. Ki üdvösségre, ki pedig kárhozatra. Azok, akik nemcsak a testtől, hanem a Lélektől is születtek, üdvözölni fognak. (János 3:5-7) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16)” Aki hiszen ő benne el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott,” (János 3:18a). Csak újjászületés után lehet a Szentlélek által maradandóan hinni az Úr Jézus Krisztusban.

Isten megadja a hitet, ha őszintén kérjük. Ha közelítünk felé, ő is közeledni fog hozzánk és Szentlelke örömöt és békességet hoz majd életünkbe. Nem úgy, ahogy azt a világ adja, hanem igaz, félelem nélküli békességet kapunk tőle. így lehetséges boldog hitéletet élni.

IMÁDKOZZUNK: Add meg, Uram, az újjászületés csodáját életemben, hogy feltámadásom után résztvehessek szent Fiad dicsőségében. Ámen.

— Az ő parancsolata örök élet. — (Ján. 12:50)

Papp István (West-Vancouver, Canada)

PÉNTEK, MÁJUS 20. — Olvassuk: Ján. 11:32-44.

,,...Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él.” (János 11:25)

22