Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 17. — Olv.: Lukács 12:1-12. „De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.” (Lukács 12:7) Megilletődve néztem a fekete égben tündöklő fénye­ket. A csillagvizsgáló intézet alkalmazottja folytatta elő­adását csoportunk számára: A Föld egyike a kilenc bolygónak, mely a Nap körül forog. A mi Napunk azonban csak egyike annak a kö­rülbelül 100 billió napnak, amely a Tejutat alkotja, és a Tejút egyike a talán sok száz billió más tejútnak, amit még fel sem fedeztünk.” A Föld tehát csak egy porszem a mindenségben, és ezen a porszemen több mint négy billió ember él. A vi­lágegyetem szédületes arányai mellett én még számba sem jöhetek! Aztán Krisztus ígéretére gondoltam. „Nektek a fejetek hajszáli is mind számon vannak.” Az én fejemen sok ezer hajszál van, gondoltam és én egyike vagyok a több mint négy billió embernek egy parányi bolygón, ami szinte el­vész a világmindenségben. És Jézus mégis arról bizto­sított bennünket, hogy Isten szemében becsesek vagyunk és olyan fontosak, hogy Ő nemcsak megtalál bennünket ebben az óriási világmindenségben, hanem még a haj­szálaink számát is számon tartja. Ezt a bizonyosságot, ami azon a sötét és hűvös éjszakán megmelegítette a szívemet, most is hálásan őrzöm tudatomban. IMÁDKOZZUNK: Urunk, mikor csodálattal szemlél­jük a teremtett világot, nagyon jelentékteleneknek érez­zük magunkat. De hálát adunk azért a bizonyosságért, hogy Neked mindnyájunkra személy szerint gondod van. Ámen. — Isten szeretete teszi minden ember életét értékes­sé. — 19 Van Riper Lael (Colorado)

Next

/
Oldalképek
Tartalom