Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-05-01 / 3. szám

„Vigyázz magadra, hogy kísérteibe ne ess te magad is.” (Galata 6:16)

Rossz hírt kapott Pál a Galáciában levő gyülekezet felől. A tagok önhitt, beképzeltség, irigység, szeretetlen ítélgetés bűnébe estek. Pál azt tanácsolta nekik, hogy egymást szeretettel igazítsák útba és figyelmeztette őket, hogy a bűn őket is megsebezheti.

Amikor másokról ítéletet mondunk, könnyen megfeledkezünk saját fogyatékosságunkról, bűneinkről. Hasonlóvá válunk azokhoz, akik annyira másokat bírálgatók, hogy elfelejtkeznek arról, hogy saját maguk is futóhomokon állnak. Útbaigazításuk öntelt és nem a krisztusi, szelíd lélek szava.

Ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezt, amit mások helytelenül tesznek. De bírálatunkat szeretettel kell elegyítenünk. S ne is bírálat legyen, hanem féltő, felelősségteljes figyelmeztetés.

Isten nem arra hív minket, hogy egymással vetélkedjünk. Mi mindnyájan ugyanannak a testnek vagyunk a tagjai, ugyanannak a kegyelemnek adósai, ugyanazon Istennek vagyunk felelősek és arra vagyunk elhíva, hogy közösségben legyünk Jézus Krisztussal és egymással.

IMÁDKOZZUNK: Bocsáss meg nekünk, Istenünk, mert mindnyájan vétkeztünk. Most Jézus szavaival együtt imádkozunk Hozzád: „Mi Atyánk, ki vagy a menynyekben... Ámen.”

— Mennyire vagyok hajlandó elfogadni mások bírálatát? —

Richard Woodart (Washington, D.C.)

PÉNTEK, MÁJUS 6. — Olvassuk: Gál. 6:1-10.

8