Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz...” (Ján.l5:2)

Nagyapám még nem metszette almafáit. A fa nagyra nőtt, míg gyümölcse apró maradt s a legtöbb férgesen lehullott. Férjem minden tavasszal igen gondos és szorgalmas gyümölcsfáink metszésében. A lemetszett veszszőket szedegetve, mindig elcsodálkozom, milyen sok az, s hogy milyen erőteljesen, sajnálkozás nélkül kell ezt a műveletet minden fán minden évben elvégezni. Ugyanakkor azok a lemetszett gallyak gondolkozásra késztetnek, hogy hát az én életemben mennyi a gyümölcstelen vadhajtás. Gyümölcstelen napjaim tárulnak elém, mikor elhanyagoltam a bibliaolvasást, az imádságot, a szolgálatot.

Mégis, mikor jön a nagy Tisztogató, Mennyei Gazdám, panaszkodom. Panaszkodom nehézségeimen, szenvedéseimen. Pedig azok Isten kegyelmének megnyilatkozásai, hogy hitbeli növekedést adjon, s hogy életem több gyümölcsöt teremjen az Ó dicsőségére, s embertestvéreim javára. Bizony sokszor megtapasztaltam már, hogy a metszés, tisztogatás szükséges. Isten napja így jobban beragyog az életembe, ízesebb, színesebb, érettebb lesz életfámon a gyümölcs, a jócselekedet.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, jó Istenem, hogy törődsz velem, hogy nem hagysz a magam szabadságában nőni. Ne hagyd, hogy kérdezzem a bajok idején: Miért? Inkább lássam meg, hogy lelki növekedésemre adod azokat. Ámen.

— Isten metsz, tisztít, hogy több gyümölcsöt teremjünk. —

Carol Muhlbauer (Nyugat-Németország)

SZOMBAT, ÁPRILIS 30. —Olvassuk: Jn.l5:l-8

63