Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)
1983-03-01 / 2. szám
A theológiai tanulmányaimat előkészítő vizsgáimra készülődtem, amikor egy kora reggeli órában tanulmányaim hirtelen abba maradtak. Erős gyomorfájdalmaim vakbélgyulladásra mutattak. A diakonissza intézet vezetője, ahol laktam, gyorsan beszállított a Manila-i Missziói kórházba. Amikor a kórházba felvettek és meghallottam Dr. Famorca főorvos kedves hangját, amint az operáló szoba és a műszerek előkészítéséről rendelkezett, reszketni kezdtem. Az ápolónők észrevették, hogy a fájdalomtól és a félelemtől sírni kezdtem. Az egyik bíztatóan így szólt: „Próbálj imádkozni. Hála Istennek, hogy Dr. Famorca, aki maga is keresztyén szülők fia, itt van. Isten felhasználja őt, hogy mindenkin segítsen, de különösen sok segítséget jelentett már a keresztyén misszionáriusoknak és munkásoknak, az ő drága édesanyjának az emléke.” Az izgalom és fájdalom között nem gondoltam arra, hogy Isten segítségét kérjem, de most hirtelen visszaemlékeztem kedves bibliai verseimre és megnyugodva, békességesen néztem az altatás elé. Amikor felgyógyulásom alatt Bibliámat olvastam, újra meg újra örültem, hogy jobban megértettem Isten gondoskodását. És sokszor elmondtam: „Bizony jó az Úr és hűséges.” IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk! Köszönjük a te szereteted kinyilatkoztatását, ami által az egész föld megáldatik. Ámen. — Akik másokon segítenek, azokon keresztül állandóan Isten szeretete árad szét. — Natividad G. Garcia (Manila, Fülöp szigetek) 52 KEDD, ÁPRILIS 19. — Olvassuk: 2 Tim. 1:57 „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” (Zsolt. 100:5)
