Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁ^9^)- Olvassuk: Róma 8:31-39 ..Hajlék az Örökkévaló Isten, alant vannak örökké­való karjai.” (4 Mózes 33:27/a) Úgy éreztem, hogy az egyedüllét és tehetetlenség na­gyobb, mint amit képes vagyok elviselni. Az apám hal­doklóit és én csak hétvégére tudtam vele lenni, mivel tanulmányaimat kellett befejeznem. Az apámmal na­gyon közeli kapcsolatban voltam. Nemcsak nagyon jól megértettük egymást, de bizalmasak voltunk egymás­hoz. ezt a kapcsolatot még mélyítette az a tény, hogy har­minckilenc éve együtt tartottuk születésnapunkat, amely egynapon volt. Szomorú magányomban egy magnólia fa alá mentem imádkozni, amelynek ágai majdnem a földet érték. Úgy éreztem, hogy a fa szinte „átölel” karjaival. Mintha Isten templomában lettem volna, s itt tisztán hallot­tam Isten vigasztaló üzenetét. „Az én karjaim örökké­valók. Nyugodtan engedheted édesapádat és légy biza­lommal az ő és a magad jövője felöl. Én megtarta­lak mindkettőtöket szeretetemben.” Ma van a születésnapunk. Isten szeretete és kegyel­me, amely életünket minden helyzetben körülveszi, apámmal való együttlétünket is megnyújtotta. Helyez­zük magunkat naponta Isten „örökkévaló karjaiba”, szeretetébe, hogy megtapasztaljuk, Ő mindenkor „haj­lék” gyermekei számára. IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, a Krisztus Jézusban! Köszönjük Néked gondoskodó, figyelmes sze­­retetedet. Köszönjük Néked szeretteinket, s hogy egyek lehetünk velük Tebenned. Ámen. — Isten karjaiban mindenki védett. —-tr _ __ Betty Ruth Williams. (Tennessee)

Next

/
Oldalképek
Tartalom