Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” (Jn.l5:13)

Jézus új parancsolatot adott az övéinek: „Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” És mi tudjuk, hogy szeretett Jézus! Letette, feláldozta életét a bűnösök megmentéséért. Hogyan engedelmeskedhetünk mi életünkben ennek a parancsolatnak? Láttam szülőket, akik feladták szabadidejüket, amit saját maguk élvezhettek volna, hogy gyermeküknek társ, barát legyenek. Hitvestársak lemondanak saját útjukról, hogy a másiknak kedvezzenek. Egy szomszéd feladja a magán életét, hogy figyeljen valakire.

Letenni saját életünket azt jelenti, hogy amit odaadunk, az igazán a miénk. Adhatjuk is, nem is. Nem azt jelenti hát, hogy tehetetlenek vagyunk, mások gázolnak át rajtunk. — Mi van hát kérdésben — értsük meg — mikor arról a szeretetről beszélünk, amely elég nagy arra is, hogy letegyük, feláldozzuk az életünket. Először is, ez a szeretet odaad valamit önként, kényszerítés nélkül. Másodszor odaad valamit, ami értékes, drága. Valamit, amit óemberünk nem akarna odaadni. Áldjuk Istent azokért, akik példák lettek a legnagyobb szeretet gyakorlásában, legfőképpen pedig Jézus Krisztusért, aki erőt is ad ily nagy áldozathoz.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Mennyei Atyánk, segíts adni. Adni folyton, szabadon, neheztelés nélkül. Adni, amire másoknak szükségük van. Értékelik vagy nem, visszakapom vagy nem, ne legyen fontos. A szeretet indítson egyedül, mint Jézust. Ámen.

— Önzetlenül adni azt jelenti, hogy Krisztus nevében adunk. — Betty Lou Bruton (North Carolina)

KEDD, ÁPRILIS 12. —Olvassuk: Ján.15:9-14.