Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Azért lön Nebron Kálebé, örökségül mind e mai napig, amiért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.” (Józsué 14-14'

Tizen a tizenkettő kü_ül. akiket Mózes a Kánaán földjének kikémlelésére küldött, azzal a leverő hírrel érkeztek vissza onnan, hogy a Kánaániták legyőzhetetlenek. Csupán Józsué és Káleb hittek továbbra is Isten ígéretében, mely szerint övék lesz Kánaán földje. Káleb buzdította a népet, mondván: „Menjünk be a földre és vegyük birtokunkba, mivel megbírunk az ellenféllel!” Társai azonban nem hittek szavának, s mivel nem bíztak Isten ígéretében, negyven évig kellett vándorolniok a pusztában Isten végzése szerint. Józsuét és Kálebet hoszszú boldog élettel áldotta meg az Úr hűségükért.

Hit által tesszük magunkévá Isten ígéretét, mely az Ő szeretetének boldog valóságává lesz életünkben az Úr Jézus által. Életünk minden boldogtalansága, bizonytalansága, csüggedésé, félelme onnan származik, hogy, mint ahogy a tíz kiküldött, nem hiszünk Isten irántunk való nagy szeretetének drága bizonyosságában, melyet nyilvánvalóvá tett az Úr Jézusban. Ez a bizonyosság fölgyújtja életünket, mely így mások életútján is irányító, vezető fáklyává lesz. Ha törhetetlenül bízunk Istenben, az Ó gondviselése a leküzdhetetlennek látszó nehézségeken is átsegít, és végezetre elvezet az Örök Kánaán drága földjére, az Ő országába.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk! Segíts, hogy a Te drága ígéreted legyen életünk irányítója, és legyünk példák, buzdítás mások számára. Ámen.

— Úgy élek-e, hogy az másoknak is hasznára szolgál? —

Dr. de Alvarez Adelaida (Illinois)

28

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 7. - Olv. IV. Móz. 13:1-3, 25-32.