Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

„Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkez­zek ellened” (Zsolt. 119:11) Indiában egy egészen rendkívüli szent könyv található. 728 lapból áll, és mindegyik lap egy tonnás sziklatábla, amelyre a buddhisták „szentírása” van rávésve. Majd­nem két kilométerre terjed ez a „könyv” az egyik indiai főútvonal mentén, úgyhogy mindenki olvasni tudja az írást, aki arra jár. Sok esztendővel ezelőtt egy buddhis­ta szerzetes az egész életét arra áldozta, hogy kőtáb­lákba vésse Buddha tanait, hogy vallásuk tekintélyéül szolgáljanak minden időkre ezek a táblák. A a tan, törvény is, melyet Isten adott Izráelnek, kő­táblákra lett írva. Mégis a mi Istenünk szava, törvénye nincsen kőtáblákra és semmiféle útvonalra korlátozva. Bárhol hozzáférhetsz a Bibliához, magaddal is viheted. És Istennek e szent könyve felülmúlta évszázadoknak romboló hatalmát, üldözéseknek áratadát. Tudod, hogy miért? Mert az élő és egy igaz Istennek az Igéje az. Bősé­gesen hatalmas arra, hogy porrá zúzza a legkeményebb szívet, szabaddá tegyen minden átoknak rabságától, új erőt juttasson a kimerült vándornak, életet nyújtson a haldoklónak is. Ez az oka annak, hogy drága kincsnek tekintjük a bibliát, Isten szent Igéjét. Ezért igyekezzünk azt mind­azoknak kezébe eljuttatni, akik szomjűhoznak utána. Hiszen még vérüket is ontják érte sokan. Minő isteni ha­talom is nyilvánul meg a Bibliában! IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Néked, Urunk, szent Igédért, Add, hogy szívünkbe rejtsük annak drága szava­it, — hogy senki el ne vehesse tőlünk. Jézusunkért ké­rünk, Ámen. — Lássék életünkben Istennek Igéje. — Nash Charlotte (Indiana) HÉTFŐ, ÁPRILIS 4. — Olvassuk: Zsolt. 119:97-104. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom