Csendes Percek, 1983 (31. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 2. — Olvassuk: Luk. 23:39-42.

„És mondta a gonosztevő Jézusnak: Uram, emlékezz meg énrólam, amikor eljössz a te országodban!”

Számomra Krisztus mellett a bűnbánó tolvaj a legfontosabb alak a keresztrefeszítési történetben. Amikor fiatal voltam, gyűlöltem ezt az alakot. Milyen könnyű egy bűnnel teli élet után az utolsó pillanatban mondani azt,

hogy „sajnálom”!

Nem tartottam igazságosnak, hogy csak úgy bűnbocsánatot kapott, összehasonlítva az életét azokkal, akik egész életükben a jóra törekednek.

Szerencsére a hosszú évek élettapasztalatai másra tanítottak. Kétségtelenül nem mindenki tolvaj, de nincsen egyetlen egy ember sem a világon, aki nem vétkezett, és ne lenne igen nagy szüksége megbocsátásra. Milyen csodálatos dolog tudni azt, hogy csak őszintén kell kérnünk, és szerető Istenünk megbocsát, még akkor is, ha magunk úgy gondoljuk, hogy már túl késő! Nemcsak megbocsát Isten, hanem elküldi a Szent Lelket, hogy hátralevő életünkben segítsen minket Isten akarata szerint élni.

IMÁDKOZZUNK: Megbocsátó Istenünk, vedd el tőlünk az önelégültséget, hogy megláthassuk bűneinket és őszintén bűnbocsánatot kérhessünk. Ámen.

— Sohasem túl késő bűneink bocsánatát kérni Istentől.

Catherine E. Laughery (New Yersey)

35