Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenes­tül fogva növekedjünk Abban, Aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus 4:15) Házunk előtt évek óta egy öreg, viharvert tölgyfa áll. Meggörbült ágai között, itt-ott egy elszáradt faág csüng. Rücskös kérgén élősködő növények kapaszkodnak. Las­san növekedett, de évről-évre felfelé törekedett, a nap felé, hogy új ágainak levelei felfogják annak melegét. Élni, nőni akar mindenképpen. Néha én is úgy érzem magam, mint ez az öreg tölgy­fa, száradva, meggörbülve ó-emberem által. Rossz szo­kások és bűnök pedig mint élősködők tapadnak hozzám. Bizonyos vagyok benne, hogy sokszor tűntek fel szeretet­lennek, barátságtalannak mások előtt. Csak a Szent Lélek Úr Isten hatása által változhatok meg. Őneki kell, hogy átadjam magam naponta és csak az Ő befolyása hozhatja létre bennem a szükséges vál­tozásokat. Olyan erős és szilárd akarok lenni, mint az öreg tölgyfa. És amint az öreg fa új hajtásai a nap felé nyúlnak, én is úgy akarok kinyúlni az Úr Jézus felé, hogy felfogjam az Ő átalakító szeretetének melegségét, hogy én is sugározzam azt mások felé. IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts, hogy válto­zatlanul vágyjak Feléd. Távolítsd el lelkem halott, gyü­­mölcstelen ágait, hogy növekedjem. Szent Lelked által, kérlek egyenesítsd ki lelkemnek meggörbült dolgait. Add, hogy úgy gyökerezzem szent Igédben, hogy meg­állják az élet viharaiban. Jézus nevében. Ámen. — Új növekedés áll be életünben, ha Isten átformáló szeretete előtt lelkünket megnyitjuk. — Dickens Meyerink Dorothy (Chiapas, Mexico) PÉNTEK, MÁRCIUS 26. — Olvassuk: Efézus 4:1-16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom