Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

„Legyenek kedvedre valók szám mondásai és az én szívem gondolatai előtted, óh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt 19:14)

Hosszú századok, sőt évezredek óta, minden fontos dologban az írott szó számít. Évek óta pedig a szavak inflációjáról szoktunk beszélni. Ez egyben azt is jelenti, hogy szavainkkal nem sokat kell törődnünk. Ez a szemlélet teljesen ellentétben áll a Szentírás szemléletével, tanításával — akár az Ó, akár az Új Testamentumot nézzük. Roppant egyszerű okból. Mert a szavak azt fejezik ki hangokkal, ami szívünkben és agyunkban van. Vagyis azt mondják el, talán úgy is mondhatnánk: azt árulják el, hogy kik vagyunk. — Másrészt szavaink mások örömét vagy sírását, — vigasztalását vagy fájdalmát, — belső életük növekedését, vagy elbitangulását jelenthetik. — Persze Isten nevének emlegetése nélkül is lehet beszédünk Róla való bizonyságtétel és mások életének építése. — ha a száj mondása és a szív gondolata Isten előtt van, áldás fakad körülöttünk és békesség.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Atyánk, bocsásd meg, kőnyörgünk, minden könnyelmű, haragos beszédünk, — gyógyítsd meg a sebeket, amiket szavainkkal ejtettünk. De mindenek fölött azért kőnyörgünk: tisztítsd meg szívünk, hogy szavaink is legyenek kedvesek előtted és Rólad tegyenek bizonyságot, — Ámen.

— Amilyen a szívünk — olyan a szavunk. —

O’Nan Lydia (Georgia)

KEDD, MÁRCIUS 23. — Olvassuk: Máté 12:33-37