Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-03-01 / 2. szám

,,A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron és el ne aludjék.” (3Móz. 6:13)

1957-ben területi vita fejlődött ki az én törzsem és egy másik között Libériának egyik járásában. Csaknem törzsi-háború lett belőle. Mikor a kormány hivatalos emberei kimentek, hogy felmérjék és megállapítsák a tradicionális határt, a törzs öregei a falu közepén nagy tüzet csináltak és utasították anyámat: egész nap vigyázzon rá, ki ne aludjék. Késő estig égett a tűz. Én kíváncsi voltam, miért kellett ez. Apám megmagyarázta, hogy az égő tűz szimbóluma az erő forrásának. Reményüket a győzelemre ez tartotta ébren.

3Móz 6:13-ban említett oltártűz, melynek soha nem volt szabad kialudni, Isten Lelkét képviseli, mely Lélek megeleveníti, ébrentartja Isten szeretetét szívünkben. A tanítványok szívét is ez a Lélek gerjedeztette az emmausi úton, mikor a feltámadott Jézus magyarázta nekik az írásokat. Minket is a Lélek tüzel fel bármely jó és szép tettre. Magunktól sosem tennénk ilyeneket. A Lélek tüze munkálja bennünk a mások iránti szeretetet és gondoskodást. Isten Lelke szívünkben képesít minket, hogy az ő akaratát cselekedjük. Ezért ,,a Lelket meg ne oltsátok!”

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük Neked at estközöket — bármi legyen — amiket használsz emlékeztetésünkre, hogy Szentlelked szívünkbe kitöltetett. Hadd őrizzük tüzét mások iránti jóságban, szeretetben. Ámen.

— A Szentlélek tüzéért sokat imádkozz! —

John M. Húsáé 11 (Libéria)

PÉNTEK, MÁRCIUS 12. — Olvassuk: Luk.24:13-32.