Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„íme napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett?” (Máté 2:1-2.) Észre vetted-e valaha, hogy a napkeleti bölcsek milyen külön jelentőséggel járulnak hozzá ahhoz a képhez, amit Jézus születéséről nyerünk? Először is ők egyedül gazda­gok a képben. Ragyogó tarka ruháikban, ékszerekkel dí­szes koronáikban igen feltűnők a piszkos állatok és ron­gyos pásztorok között. A bölcsek azt mutatják meg ne­künk, hogy Isten országa mindenkié, szegényeké, gazda­goké, tanultaké, tanulatlanoké és minden nemzetből va­lóké, akik csak keresik azt. Jelenlétük azt is megmutatja, hogy minden vagyo­nuknál és fényes ruháiknál is sokkal fontosabb volt, hogy legalább egy rövid pillantást vethessenek Jézusra. Hosz­­szú utat kellett megtenniök a pusztaságon keresztül és nem fordultak vissza akkor sem. amikor meglátták az is­­tálót. Nem tartotta vissza őket az se, hogy esetleg be­piszkolódik a ruhájuk, hogy egyszerű pásztorokkal fog­nak keveredni, hogy egy ácsmestert találnak ott, egy fia­tal anyát síró gyermekével és különböző állatokat. Vajon te és én, ma ott tudnánk-e lenni a bölcsek kö­zött? Jézus elfogadja tiszteletünket. Akárkik is vagyunk, mi is megismerhetjük azt a nagy örömet, amit az jelent, hogy ajándékot hozunk az Úrnak. De ehhez az szükséges, hogy sohase féljünk attól, hogy esetleg külső szenny ta­pad ránk, amikor letérdelünk előtte. IMÁDKOZZUNK: Drága Úr Jézus, mutasd meg ne­kem, hogy mi az ami megakadályozhat engem Isten iga­zi tiszteletében. Ámen. — Az igazi keresés az alázatosságban kezdődik el. — Barbara P. Ferguson (Illinois állam) HÉTFŐ, JANUÁR 4. — Olvassuk: Máté 2:1-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom