Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

...Légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (I.Tim.4:12)

Ifjúsági énekkarunk felvonulását a legkisebb leánytagja vezette. Midőn az énekkar befejezte szereplését, ez a kislány visszatérve édesanyjához, így szólt: „Amint hátra néztem és láttam, hogy milyen sokan jönnek utánam egészen megrémültem.”

Kijelentése gondolkozásra késztetett. Rágondoltam mindazokra az emberekre, akik én utánam jönnek, engem követnek. Némelyek családomnak tagjai, akik az én irányításomtól függnek, akiknek a sorsa attól az ösvénytől függ, amelyen én vezetem őket. A többiek azok, akikkel életemben összeköttetésbe kerülök és akiknek az elhatározását segítek befolyásolni.

Vajon nincsen-é komoly felelősségünk azok iránt, akik környezetünkben élnek? Isten mindannyiunk kezébe egy gyertyaszálat helyezett, az igazságnak a gyertyáját és az Ő szeretetének a tüzével gyújtotta meg. Azért adta ezt nekünk, hogy ezzel másokat is a hit ösvényére és a Krisztusban való növekedésre vezessünk.

IMÁDKOZZUNK: Engedj arra emlékeznem mennyei édes Atyám, hogy az én példamutatásom befolyásol másokat is. Tedd életemet fáklyafénnyé, amelynek a világosságában mások is megláthassák az igazi, Veled való közösség értelmét. Alázatosan kérlek az én Megváltóm nevében, hallgass meg kegyelmesen. Ámen.

— Az utánam jövők megnézik, hogy én milyen ösvényt választottam. —

SZOMBAT, FEBRUÁR 20. — Olvassuk: II.Tim.2:15-26.

B.K. Cronk (Ontario)