Csendes Percek, 1982 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

„Bocsásd meg nekünk a mi bűneinket: mert mi is megbocsátunk mindeneknek.” (Lukács 11:4)

Mikor egy kislány az Úri Imádságot olvasta, eljutott odáig, hogy „Bocsásd meg a mi vétkeinket,” de azután megállt és felindultan mondta, „Nem, nem, nem,” mert elvesztette a helyét a templomban. Más ült oda.

Mikor én imádkozom „...Akik ellenem vétkeztek,” valami bennem is mondja, „Nem, nem, nem,” de másokból. A bűn megszakítja Istennel való kapcsolatomat. Igaz ugyan, hogy mikor valakinek ártok ellene is bűnt követek el, tönkre is tehetem. De mégsem egy másik halandó ember, hanem Isten ellen vétkezek.

Sokkal könnyebb imádkozni. „Bocsásd meg a mi bűneinket, amint mi is megbocsátunk azoknak, akiknek bűne miatt szenvedünk.” A bűn mindig bűn, de legfőképpen azért, mert megszakítja Teremtőmmel való kapcsolatomat. tudunk magyarázatot találni egy másik ember elleni támadásra, de nem fogjuk tudni tettünket igazolni Isten előtt, mert ő magas követelményeket állított fel számunkra a szeretettel kapcsolatban.

Ez felveti a háború kérdését, egy éhező gyermeknek ételről, egy betegnek orvosságról való gondoskodás kérdését. A sok hanyagságunkat, valamint, hogy miért nem tesszük lehetővé az Evangélium hirdetését azok számára, akik még sohasem hallották azt.

IMÁDKOZZUNK: ítélő és megbocsátó Isten, bocsásd meg bűneimet és gyógyítsd meg a sebeket, melyeket a bűnök okoztak bennem és embertársaimban. A Krisztus nevében. Ámen.

— Kinek kell ma megbocsátanom, ki ellenem vétkezett? —

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 4. — Olv.: Lukács 11:1-4

Lodet E. Dwight (Ohio)